Tájak. Akril, farost, 50x70 cm és 40x60 cm. 2014
A tájképek kapcsán a felszínen egy adott pillanat, egy esztétikus környezet megjelenítése lehet az elsődleges cél. Én a képeimen próbálom a látványt átalakítani egy személyesebb, belsőbb élménnyé azon keresztül hogy a színek és a olykor a formák is eltérnek a valóságban látottaktól.
Az én esetemben a tájak megfestése nem egy külső világ leképezését, hanem egy belső, rejtett én felszínre hozását jelenti. Az organikus formák megfestése mintegy meditációs folyamat jelenik meg az életemben. A színek és a formák aprólékos és gyakran mechanikus megfestése egyfajta relaxációs vagy épp meditációs állapotba emel, aminek hatására sokkal inkább a belső világ kerül a felszínre, mint a látott táj. Úgy gondolom hogy ezek a valóságban is létező tájak a képeimen egyfajta szubjektív belső világgá transzformálódnak, aminek kapcsán olyan dolgok kerülnek felszínre magammal kapcsolatban ami a hétköznapi élet forgatagában még saját magam elől is rejtve marad.
Így ezek a tájak sokkal inkább érzelmeket, hangulatokat, életérzéseket és belső titkokat fejeznek ki, mint szimpla esztétikumot vagy szépséget. Egyfajta személyes kapcsolat kerül kialakításra köztem és a festett tájképem között és így úgy érzem a saját belsőbb, absztrakt valóm felszínre kerül a vizualitás, a festés nyelvén keresztül.
