A folyosók és kiüresedett terek a hely és szelleme viszonylatában kezdtek el érdekelni. Számomra ezeknek a tereknek is erős, meghatározó hangulata van, a maguk ürességével pedig egy különleges misztikus, emberek nélküli steril, intim állapotot szimbolizálnak. A folyosó véleményem szerint egy fontos motívum vagy épp szimbólum, a haladás, az úton levés egyik megtestesítője. Talán észre se vesszük mennyi időt töltünk ilyen mesterségesen alkotott tereken - aluljárókban, állomásokon - és mennyire a napjaink részévé válnak ezek a terek.Ám a tömöttséggel ellentétben ezeken a képeken az üresség kap szerepet, mintegy utópisztikus megjelenítésként is felfoghatóak ezek a terek: egy emberek által hátrahagyott, mesterséges közegként is szemlélhetőek.
A sorozaton próbáltam a fény útját, szerepét megragadni és az egész folyosó vagy átjáró rendszer misztikusságát érzékeltetni. A kiindulópont a főiskolai alagsor volt, ahol az óráink nagy részét töltöttük - majd elkezdtem metró aluljárókkal és egyéb ilyen jellegű terekkel is foglalkozni. Az ürességet a fényjátékok valamilyen szinten megszüntetik és egy sajátos hangulatot adnak ezekhez az egyébként egyszerű és jellegtelen terekhez.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése