(Gondolatok önarcképről, testről, lélekről)
"Ugyanaz vagyok (?)" 50x70cm, akril, karton, 2014.
A test az amit valamilyen szinten kapunk, öröklünk a szüleinktől vagy ha még messzebb visszamegyünk akkor a családunktól, az elődeinktől. Ez egy olyan kapott dolog amin nem igazán lehet változtatni - beleszületünk egy testbe, kapunk géneket, tehát valamilyen szinten minden előre el van határozva bennünk. Kódolva van a hajszínünk, a magasságunk, hogy milyen betegségekre vagyunk hajlamosak - és mindez hosszútávon meg fogja határozni hogy kik is vagyunk. Hatással lesz a velünk kapcsolatos történésekre, arra hogy mások kiknek is látnak minket, vagy milyen véleménnyel lesznek rólunk.
Lázadhatunk ellene vagy elfogadhatjuk ami van, ez a két út.
Viszont hogy a lélek, vagy az igaz énünk merre is található az már más kérdés. Vajon az énünket, a személyiségünket is a testtel kapjuk, annak a része, vagy egy olyan külön egység ami csak belecsöppent a múlandóság börtönébe? Mennyire lehet vajon szétválasztani a testet a lélektől, az éntől - vajon ugyanaz-e a kettő vagy teljesen más?
Ezekről a kérdésekről szól az "Ugyanaz vagyok (?)" című kép - illetve ha úgy vesszük, valamennyi önarcképem is. Mi a test, mennyire tükrözi az az énünket, hol találhatjuk meg benne az igazi valónkat. A testünkkel vajon átöröklődik-e valami a szüleink énjéből, vajon lehetünk-e teljesen mások és különbözőek tőlük, vagy pedig a személyiségünk is öröklődik és ezáltal egy adott, "készen kapott" dolog.
Azt hiszem, hogy ha valaki sokat néz a tükörbe, vagy sokat fényképezi/festi önmagát az nem elsősorban hiúság (vagy nem csak az) hanem a saját valónak, énnek a felkutatása. Úgy gondolom, hogy a létezésünk legnagyobb misztikuma hogy kik is vagyunk valójában, mi is az hogy testünk van, és hogy el tudjuk-e, el akarjuk-e azt választani a személyünktől, az énünktől. Ezért is figyeljük folyamatosan magunkat, a változásainkat, rezdüléseinket, hogy a testünk alakulásával vajon az énünk is átalakul-e. Inkább testek vagyunk-e vagy inkább lelkek ez egy nagyon fontos kérdés lehet. Hogy milyen a kettő kapcsolata meghatározhatja az egész életélményünket, vajon jól érezzük-e magunkat a "bőrünkben" vagy sem. És vajon van-e valami nagyobb oka annak hogy pont ezt a "bőrt" kaptuk.
Miért van szükségünk tükörre? Miért kell látni magunkat? Nem lehet, hogy ha csupán egy lélek lennénk aki belecsöppent a test börtönébe akkor nem lenne szükségünk arra, hogy tudjuk milyenek is vagyunk? Hiszen akkor anélkül hogy látnánk magunkat tisztában lennénk azzal hogy kik is vagyunk.
Vajon tükör által tisztán vagy homályosan látunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése